Halántékom forró volt, lábaim inogtak, azt hittem, rögtön összerogyok. Oh, ez a borzalmas három-négy pillanat fölért egy évi szenvedéssel. Megcsikordult a kulcs a rozsdás zárban, és fölnyílt az ajtó... - Menjen elöl, András - suttogtam reszkető hangon -, fogja meg a kezemet, András... félek... - Hideg a keze, teens uram... - Szólítsa, András... szólítsa... András elkiáltotta magát: - Hej Miso, Vrana Miso! - Hopp! - kiáltá erre Vrana mellénk ugorva. Örömömben fölsikoltottam, s nekitámaszkodtam a külső falnak: - Tehát él még, Mihály? - Ajaj! - felelt ő. - Bizony azt hittük, hogy már meg is halt kend... - No! - szólt csúfondárosan a szerinte gyermekes föltevésre. - Most már szabad kend, Vrana Mihály. Kihallgatom a pörre nézve, és azután hazamehet... Nem szólt semmit, csak valamivel közelebb lépett hozzám. Azt hittem, torkon ragad, hogy bosszút álljon önkénykedésemért, s bizony eltűrtem volna tőle. De ő nem tette, csak azért lépett hozzám, hogy lehajoljon nagy szuszogással, és a kezemet megcsókolja.
Itt a szöveg, ha nem akarsz a linkre kattintani: "Hegyeshalomban az osztrák határhoz közel lévő motelba 2 esetleg 3 fő Ukrajnából menekültként érkező hölgy elszállásolását vállalom. Amennyiben hosszabb távon szeretnének maradni és besegítenek a motel üzemeltetésében, kiemelten magas fizetést tudok biztosítani. (Nyelvtudás nem szükséges. " Segítek, a fotón egy kupleráj látható. A fickó aki hirdet, korábban "lányok figyelem, munkanélküli strici munkát keres" feliratú vicces képet osztott meg magáról. Egytől tízig mennyire kell aljasnak lenni, hogy ilyet csináljon valaki?? Vagy félreértem és nem lányokkal akar kereskedni, hanem jótékonykodni szeretne?
- Jöjjön be a következő tanú! Nagy, hórihorgas embert tuszkol be az ajtón a hajdú, széles szíj van a derekán, gavalléros öt csattal. Hímzett halina lóg a vállán, s újdonatúj bocskor kunkorodik a lábain fehér szíjakkal. Nini, ni, hisz ez a Macskási István uram tót csősze, aki engem diákkoromban megzálogolt, mikor a kukoricásukban vadásztam. Szemeim zöldes karikákat vetettek. Elfelejtettem, hogy bírói széken ülök. Nem csoda, hiszen még csak huszonhárom éves voltam. Eszembe jutott fölháborodásom, ami akkor elfogott, mikor a tölténytartómat elvette. Öt éve annak, de egy tekintet a csősz arcára egyszerre elfújja az idők pernyéjét, s a bosszú érzete a régi erővel nyargal át ereimen. Vézna fiúcska voltam öt év előtt, s mikor meglökött, elszédülve estem hanyatt a földön. - Hogy hívnak? - kérdém tompán. - Vrana Mihály, szolgálatjára - mondá az óriás tiszteletteljesen. - Lépj közelebb. Közelebb jött félénken, ünnepélyesen, mintha a templomban lépkedne. (Bezzeg otthon, a te pusztádon nem féltél, hanem nyers és vakmerő voltál, ugye? )
Az overall szavazás reggel 6-19-ig simán ment, nem volt semmi gond. Voltak kisebb értetlenségek mikor egy öregebb fickó panaszkodott, hogy "neki nem mondták el, hogy hogy szavazzon", az vicces volt, vagyis most már inkább szomorú. Megszámláltuk a szavazatokat és... hát ez kibaszottul kiábrándító. Hittem abban, hogy legalább egy Ellenzéki többség lehet, de arra, hogy 2018 gyakorlatilag megismétlődik nem. 19 éves vagyok, de nem hiszem, hogy magyar, mert ugye csak az magyar, akinek az unokája is az. Nekem pedig jelen helyzetben, már remélem, hogy a gyerekemnek sem kell majd itt élnie és megpróbálok elhúzni, amilyen gyorsan csak lehet. Bocs mindenkitől. Én optimista voltam, de az nem sokat segített. Remélem, hogy az Önkormányzaton beígért frissen sült pogácsákból kapok legalább. Edit: Ja a legjobb részt kihagytam. Nem fogok titkolózni, Hajdúnánás 5. választókörzetében voltam. Kinda obvius, hogy ez egy Fideszes régió. Az a szintű nyomor, ami az emberek 90%-ból látszott, egészen elképesztő, pedig biztos, hogy nem ez a legelmaradottabb vidék.
Biz azt bevitték a kis megyeház börtönébe. - Hadd jöjjön a következő tanú. Egész estig dolgoztam a Gyurgyik-ügyben. Mert a törvénykezés ránk, fiatal, könnyelmű fiúkra volt hagyva. Derék főszolgabíránk csak a közigazgatással törődött, de ennek ágazatai közül is, úgy látszik, azt választotta ki magának, hogy ő a részeg emberekre fog vigyázni, s e tekintetben igazi specialista volt. Ha a hidak karfája megromlott, bosszankodva kiáltott fel: »Rögtön meg kell csináltatni, nehogy valami becsípett ember erre jövet lepottyanjon a hídról«. Ha a kocsiszínek szelelő lyukain át ősi szokás szerint kitolták faluhelyeken a szekerek rúdját, az is a szemét szúrta: »Le kell fűrészelni a rudakat, nehogy valami szegény részeg ember megüsse magát bennök«. Ha a kisebb megyeház udvarán, ahol hivatalunk volt, fölszakadt egy-egy kő, az öreg legott észrevette: »Mért nem tesznek oda új követ még meg találnak botlani a gödörben az esküdtek, mikor éjjel pityókásan hazajönnek« A józan emberekre nem nagy súlyt fektetett, sem a törvénykezésre.
Csongrád-Csanád megyei hírek automatikus összegyűjtése. A műsorvezető u/SzegedNewsBotka fáradhatatlanul végignézi a napi híreket 5 percenként és megpróbálja megtalálni a megyéhez köthetőeket és ezeket csoportosítani. Csak egy címkét lehet egy linkhez társítani, ezért először a nagyobb településeket keresi és ha van találat, akkor azt használja hiába van másik kisebb település is a szövegben. A 10 ezer felletti települések kaptak saját címkét, minden más találat a megye címke alatt csoportosul.
De mit ér, ha az irodakulcs meg valahol az András hajdúnál volt. Dobogó szívvel, kábultan futottam a város másik végére, ahol az András hajdú lakott: - András, keljen fel gyorsan, keljen fel. - Talán a tatár van a nyakunkon? - dörmögte és a másik oldalára fordult. - Keljen fel azonnal, nagy baj van. - Nono... - szólt félálmosan. - Emlékszik a tót csőszre, akit becsukattam tegnapelőtt? - Az úgysegéljen... Emlékszem bizony. - Tudja-e - kiálték fel -, hogy az már meg is halhatott azóta? - Az ám, persze. Ámbátor csak soha nagyobb kára ne legyen a tekintetes vármegyének. - Szaporán, menjünk kiszabadítani, ha mondom. Egy, kettő. - Ilyenkor? - csudálkozék András. De azért fölkászmálódott, kedvetlenül magyarázva útközben: - Hiábavaló dolog ez, teensuram, mert ha megboldogult, hát akkor úgyis csak holnap temetjük el őkelmét, ha pedig él, hát akkor bizonyosan ő is alszik, s nem fogja szívesen venni... - Menjünk! Menjünk! Az irodából előhozta a kulcsokat, s csendesen, szorult szívvel ballagtunk az udvar hátsó részébe, ahol a börtön volt.