Ha mégis van valami, ami nem annyira nyeri el a tetszésüket, akkor sem nyugszom bele, hogy jó, akkor a gyerek ezt sem, eszi, meg azt sem szereti, eszembe sem jut rájuk hagyni, mert látom, hogy az hová vezet: lányaim sok barátja, barátnője kizárólag az olajban sütött, lehetőleg mirelit húst, krumplit, illetve pizzát, chipeset hajlandó megenni, a szülők pedig még asszisztálnak is ehhez. ( Ropi: Nyilván ez az egyszerűbb, mint foglalkozni vele, törni magát az embernek, energiát áldozni rá, és változtatni, úgy csinálni a receptet ahogy finom és mindenki megeszi. Csak itt éppen demagógia nélkül a gyerek egészsége a cél, és ez szerintem nem mellékes szempont. ) Széttárják karjaik, hogy ők nem tudnak mit tenni, kiveszik őket az iskolai étkeztetésből, mert ott sokszor van főzelék, meg párolt zöldség, stb, amire a gyerek pfújjol, azt mondja, hogy az az étel ehetetlen (ezt persze anyu/apu rögtön készpénznek veszi, hiába mondja a tanárnéni, hogy szó nincs róla, még ő is sokszor visz haza a saját családjának is belőle), és befizetik a büfés nénihez, aki minden nap ezeket az olajban sült típusú ételeket tálalja, azzal a felkiáltással, hogy "így legalább eszik valamit Jucika, meg Pistike".
két világháborút élt át, jó, ha enni volt mit akkor. Ez a mentalitás azonban nyilván megmaradt később is, a só-bors-paprika volt a max fűszer amit ismertek, de inkább csak a só, illetve minden alapanyaggal és összetevővel a spórolás, így sajnos a végeredmények is eléggé változó minőségűek lettek. Illetve a feldolgozás! Gondolom sok gyerek emlékszik, hogy pl. fél méteres leveszöldségek úsztak a tányér tetején, és muszáj volt megenni. Na ez pl. elég ahhoz, hogy a gyerek konkrétan ne csak az evést, de a nagyszülőkhöz járást is megutálja! Nem nagy művészet ezt apróra vágni, és úgy beleszórni a levesbe, mégis sokkal jobban néz ki, mindenki simán megeszi, és még az íze is benne van. Kb. ilyen kaliberű dolgokról beszélünk, csak ebből van vagy több száz. ) Ha valami nem annyira jön be nekik, akkor addig változtatgatok kicsit a recepten (persze úgy, hogy az étel jellege megmaradjon), amíg végül szívesen eszik, sőt meg is szeretik. De erről a spenót receptjénél kicsit már értekeztem. (Persze létezik a másik véglet is, amelyik azt hazudja a gyereknek, hogy allergiás a csokira, azért nem kaphat, aztán nagymama titokban kell, hogy néha pár kockát adjon neki (Ropi: ovis banzájon, ahová anyu és apu ugye nem jön el, csak nagyi vagy bébisitter), és láss csodát, a gyerek mégse lesz rosszul, csak annyit érnek el vele, hogy, amikor mégis hozzájut, akkor mértéket nem ismerve, két pofára zabálja….
2019. szeptember 06. 14:27 Ennek senki sem tud majd ellenállni! Eljött a szeptember, kezdődik az iskola. Na, de mit csomagoljunk tízóraira az iskolába? Az egyszerű házi vajas kiflinek párja nincs, ezt bárki tudja, aki már valaha megcsinálta otthon. Most, egy isteni receptet mutatunk be Önöknek, amit elég vasárnap este összedobni, és hétfőn reggel már mehet is be a sütőbe, amíg mindenki más készülődik. A sülő kifli isteni illata pedig még a hétalvó gyerekeket is kicsalogatja az ágyból. Hozzávalók: 50 dkg finomliszt 20 dkg öregtészta 1, 5 tk. só 3 ek. olvasztott vaj 1, 5 dl joghurt 1 dkg élesztő 2 dl víz 5 dkg olvasztott vaj a kenéshez A díszítéshez pehelysó Teljes adások a Médiaklikken!
ALAPANYAGOK Szükségünk lesz: 1 kg rétesliszt 2 ev. kanál kristálycukor 4 kv. kanál élesztőpor 7 ev. kanál olaj csipet só 700 ml langyos víz 250 g puha vaj 1 db tojás kenéshez magvak szóráshoz A vajat, tojást és magvakat leszámítva mindent tálba teszünk és alaposan eldolgozunk. Sima állagú tésztát kapunk, amit legalább 1 órát lefedve, meleg helyen kelesztünk. A megkelt tésztát kör alakúra formázzuk, majd cikkekre vágjuk. Minden egyes cikket puha vajjal megkenünk, majd a vajas cikkeket felcsavarjuk – a szélesebb végénél kezdjük. Az így kapott kifliket sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük. Felvert tojással megkenjük, magvakkal megszórjuk. 200 fokon aranyszínűre sütjük. Jó étvágyat!
A tetejüket megkenjük olvasztott vajjal, majd belisztezett, kivajazott tepsibe helyezzük őket. A másik adag tésztával ugyanezt tesszük, így tizenhat kiflink lesz. A kifliket hagyjuk megkelni langyos helyen, egy tiszta konyharuhával letakarva, hogy melegen legyen és ne száradjon ki, ne koszolódjon. Ezután mehet a sütőbe: 10 percig erős lángon, majd közepes hőfokon süssük. A házi vajas kiflink 20-25 perc alatt elkészül. Jó étvágyat! Ismertség Magazin ötlet: - Bátran használjuk az olvasztott vajat. Minél több a vaj, annál finomabb lesz! - Olyan tepsit válasszunk és használjunk, amiben 8-8 kifli fér el úgy, hogy maradjon bőven hely közöttük. A kiflik szépen meg fognak dagadni és így nem ragadnak össze. - A kiflik tetejét vaj helyett felvert tojással is megkenhetjük. Így a tetejük szép fényes lesz. - Amikor feltekerjük a kis háromszöget, hogy kifli formát kapjunk, nem kell szorosan tekerni, csak finoman, lazán. - A tetejét megszórhatjuk reszelt sajttal is, de szezámmagot is használhatunk! - Amikor kezd aranybarna lenni a kifli, akkor vegyük ki a sütőből!