A Mikulás szánját fehér kenguruk húzzák! Új-Kaledónia A turistákat Mikuláslányok köszöntik, akik cukrot osztanak, és apróságokkal kedveskednek. Dél-Afrika Az afrikai kontinens déli részén Ausztráliához hasonlóan ugyancsak nyári időben köszönt be a karácsony ünnepe. Dél-Afrikában a hiedelem szerint a fekete hajú és bőrű, piros ruhát viselő Fekete Péter hozza az ajándékokat december 24-én. A karácsonyi ebéd elfogyasztása után a családok házról házra járnak ismerőseiket meglátogatva, ahol díszes dobozokba csomagolt ételekkel és italokkal lepik meg egymást. Érdekesség, hogy Dél-Afrikában a karácsonyi misét hagyományosan reggel tartják, ami így nem szakítja félbe a gyakran szabad ég alatt zajló ünnepi vacsorát. Magyarország Hazánkban a Mikulás napi szokásokat alapvetően a keleti egyház püspöke, Szent Miklós legendája határozza meg. Szent Miklós a kis-ázsiai Myra városában (ma Törökországhoz tartozik) segített egy szegény család három hajadon lányán, három zsák aranyat téve az ablakukba, ezzel mentve meg őket attól, hogy a pénzhiány miatt prostituáltak legyenek.
A nagy talány: miért jön ma majdnem minden családban a Mikulás, és miért hívtuk Télapónak, konzekvensen úgy 25-30 éven keresztül? És vajon a gyerekek fejében mekkora a zűrzavar? Több kultúra mítoszaival keveredve már azt sem tudják a gyerekek, kitől a cukor, a dió, a mogyoró? A Télapó, a Mikulás vagy a Jézuska hozza-e a karácsonyfát. És miért december elején? A mi hagyományaink szerint a Mikulás december 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik. A gyerekeknek illik kifényesíteni a csizmácskákat (ez alkalomból anyunak sem árt, csak a példa miatt), és kitenni az ablakba, hiszen a Mikulás abba teszi majd az apró ajándékokat, édességeket. Sok családban tejet és kekszet is tesznek az asztalra, hogy a szegény, fáradt Mikulás megpihenhessen és feltöltődhessen, mielőtt tovább indul - ilyenkor a szülők éjjel jótékonyan belemajszolhatnak, beleihatnak a kikészített finomságokba, hogy a gyerekek lássák: fáradozásuk nem volt hiábavaló. A gordiuszi csomó - avagy hogyan hozd helyre a zűrzavart Létezik egy zseniális "mese" arról, hogyan is alakult, hogy a Télapó és a Mikulás is puttonyos lett.
Meg kellett tisztítani a cipőnket, és kitéve az ablakba, várni a Mikulástól a hozzá írt levélben kért ajándékokat. Ma már, amikor a magyarok is világutazóvá váltak, tán nem is nehéz eljutni Finnország ba, Rovaniemi városába; ahol átlépve az északi sarkkört, találkozhatunk az igazi Mikulással, akit a finnek úgy neveznek, hogy Joulupukki. Nesze neked finn-magyar nyelvrokonság! De nevezzék őt bárhogy, a Mikulás-nap az első, szép állomása az év végén, decemberben kezdődő meghitt, a legtöbb családban a szeretet és összetartozás érzését erősítő ünnepek sorának; az advent nek, a karácsony nak és a szilveszter nek.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak a germán főisten továbbélése, akinek kettősége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás. Mikulás A Mikulás a Miklós név szlovák fordítása. A köztudatban december 6-a hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben – tévesen. A szokás és a kifejezés csak 19. század legvégén érkezett Magyarországra, így csak harminc-negyven évvel idősebb, mint a Télapó szó. (A kortársak különben a Mikulás elnevezést ellenezték szlovák eredete miatt. ) Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először és valószínűleg független a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai szótárak pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.